Gyermekünk jövője..

"A legtöbben nem gondolkodunk a jövőn.A jelen feladataira koncentrálunk, mindig az éppen aktuális problémákkal igyekszünk megbirkózni, s már azt is dicséretes teljesítménynek érezzük, ha kibírunk gyermekeink közelében egy délutánt anélkül, hogy legszívesebben melegebb éghajlatra küldenénk őket. Pedig fél szemünket mindig a gyermek jövőjén kellene tartanunk, hiszen a nevelés egyik legfőbb célja, hogy érett felnőtté váljon.A szülők általában természetes hajlamaikat követve nevelik gyermekeiket.
Alapvető kérdés azonban ez: Tudatos céllal tesszük-e, amit teszünk, vagy inkább olyan indítékból, amelyen el sem gondolkodunk igazán....
Problémáink többsége saját jellemünk hiányosságaiból fakad.
Szülőként mi magunk is alakítjuk gyermekünk jövőjét.A gyermekek később azok szerint a minták szerint élnek majd, amelyek életük korai szakaszában alakulnak ki bennük-ezek formálják a jellemüket..
A gyerekekre jellemző, hogy nem tudnak önmagukon uralkodni, ellenben mindenki máson uralkodni próbálnak.Nem akarnak szüleik elvárásaihoz igazodni, inkább azt szeretnék, ha a szüleik igazodnának hozzájuk.Láthatjuk tehát, miért is olyan nehéz a gyermeknevelés.Mivel a határok nem születnek együtt a gyermekkel, a kapcsolatokon és a fegyelmezésen keresztül kell beépülniük a személyiségébe."
A határok lényege az önuralom , a felelősségvállalás, a szabadság és a szeretet-ugyanazok a készségek, amelyek egyben a lelki élet alapját is alkotják."
Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend: Gyerekhatárok

Kismamakör téma

Gyerekhatárok című könyvből:

"....Pedig ha egy kicsit távolabb tekintenénk, és átgondolnánk, milyen embert szeretnénk faragni gyermekünkből, sokkal könnyebben találnánk megoldást a neveléssel kapcsolatos problémáinkra is."
"...A szeretetteljes emberek felismerik, hogy a világ nem körülöttük forog.Mielőtt bármit is tennének, végiggondolják, hogy cselekedeteik vagy magatartásuk milyen hatással lesz másokra."
" A szeretetteljes emberek kordában tudják tartani vágyaikat és indulataikat."
"A felelősség fogalma, valójában önmagunk birtoklását jelenti. Ha életünket a saját tulajdonunknak tekintjük, akkor egyedül mi irányítjuk, és mi tartozunk érte számadással-Istennek és embertársainknak egyaránt.
Felelősek vagyunk:
-érzéseinkért
-hozzáállásunkért
-magatartásunkért
-döntéseinkért
-korlátainkért
-képességeinkért
-gondolatainkért
-vágyainkért
-értékrendünkért
-szeretetünkért
Ha gyermekünk elismeri, hogy senkit sem okolhat a saját viselkedéséért, van remény arra, hogy megtanul önuralmat gyakorolni."

"...Napjaink társadalma tele van áldozatokkal.Sokan úgy tesznek mintha nem lennének választási lehetőségeik az életben, és mindent másoktól várnak. Ha pedig kívülről érkezik segítség, egyedül képtelenek cselekedni vagy változást kezdeményezni..."