Love story 1/2 :) folyt.

Már hosszú évek óta imádkoztam azért a férfiért, akit Isten nekem teremtett. Nem tudtam, hogy ki lesz az, és abszolút nem is akartam tippelgetni, vagy sakkozni a lehetőségekkel. Teljesen az Úrra akartam bízni ezt a kérdést, és teljes szívemből azért imádkoztam Istenhez, hogy azt vezesse elém, aki az Ő tökéletes akarata szerint való társ. Nem akartam, hogy befolyásoljanak a saját gondolataim, érzéseim. Tudtam, hogy nekem az lesz a legjobb, ha megismerem a szerető Mennyei Atyám akaratát, aki sokkal jobban ismer engem, mint én magamat illetve aki sokkal jobbat alkotott nekem társként, mint amit valaha el tudnék magamnak képzelni. Teljesen biztos voltam ebbe, mivel tudtam azt, hogy Ő teremtett mindkettőnket, Ő formálta meg a szívünket, a benne rejlő vágyakat, a közös vonásokat, a közös érdeklődési kört, a hasonló gondolkodást.

A társkérdés kapcsán nyilvánvalóan izgatottan várja az ember azt, hogy Isten kit tervezett neki.

Én nagyon fontosnak látom azt, hogy töretlen bizalommal várjon az ember tudva azt, hogy Isten nem felejtette el, hanem nagyon is jól tudja az időzítést, és egy másodpercet sem késik a szabadítással. Részemről nagyon örülök, hogy nem akartam kombinálni még gondolati szinten sem a lehetőségekkel. Habár sokszor rámtört a magány érzése, és többször szembesültem azzal, hogy míg körülöttem szinte mindenhol párocskák forgolódnak, én egyedül vagyok. De ezektől az érzésektől és gondolatoktól függetlenül egyre szilárdabban hittem abban, hogy nem nekem kell megszereznem az „emberemet”, nem kell mások által alkalmazott figyelemfelkeltési technikákat alkalmaznom, hanem nyugodtan rábízhatom magam Istenre, mert ha teljesen egyedül is élnék egy lakatlan szigeten, az Úr akkor is oda tudná vezetni elém a társamat. És annyira jó volt erre támaszkodni, és tudni azt, hogy a dolgok először természetfeletti szinten dőlnek el. Isten cselekszik!

És nagyon jó volt megtapasztalni és tudni azt, hogy mindketten úgy kaptuk Istentől a vezetést, hogy a szívünk független volt. Azt akartuk megismerni, hogy mi Isten akarata, és nem a saját elképzelésünkre akartuk ráerőltetni Isten áldását.

Nagyon jó volt megtapasztalni a nagy és a kisebb dolgokban is, hogy Isten teljesen egyértelműen megmutatta az Ő tervét arra nézve, hogy kettőnket egymásnak teremtett. Rengeteg minden összevágott: Igék, körülmények, egymás gondolkodásának megismerése, közös elhívás, elképzelések, célok, hobbyk, stb.

Nekem nagyon sokat jelentett az, hogy Isten vezetését világosa meglássam ezen a területen, mert tényleg ezt a döntést csak az Úrra akartam alapozni, s azt akartam, hogy az Ő általa kijelölt személy legyen egyedül az, aki potenciálisan szóba jöhet. Nagyon jó volt azt megtapasztalni, hogy amilyen szomjas voltam az Úr egyértelmű vezetésére, olyan világosan és félreérthetetlenül mutatta meg az akaratát. Az az Ige vált ekkor valósággá az életemben, ami a 136.zsolt.-ban található: „És vezérelte népét a pusztában, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Ilyen téren valóban pusztában időzött az életem, viszont az volt bennem, hogy a pusztai időszak soha vissza nem térő lehetőség a fejlődésre, s arra, hogy még jobban megismerjem Istent és az Ő akaratát. És Ő vezetett ebben az időszakban is, nem hagyott magamra, hanem megmutatta, kit teremtett nekem társul.

Az utóbbi időben nem a társkérdésre összpontosítottam, hanem teljesen az Úrban akartam meggyökerezni, s növekedni Isten megismerésében és a szolgálatban. Imában őszintén kitártam a szívem az Úr előtt, és elmondtam Neki, hogy ha Ő úgy tervezte, hogy ne menjek férjhez, akkor a szívemmel ráállok, és mindent Isten munkájába fektetek. Emellett nagyon azt kértem az Úrtól, hogy az Ő tökéletes akaratát valósítsa meg az életemben! Az Úrral akartam kettesben sok időt tölteni, és a Vele való kapcsolatban növekedni. Egyszer csak a következő Igét kaptam a Jeremiás 32-ből:

„És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek. És adok nekik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk nekik és az ő fiaiknak őutánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük... és örvendezem bennük, ha jót cselekedhetek velük!”

Amikor ezen az Igén keresztül szólított meg Isten, annyit biztosan tudtam, hogy ez valóban tőle van, nem csak én képzelem be, illetve azt is tudtam, hogy a társkérdésre vonatkozik, és nem több évtized múlva lesz aktuális, hanem relatíve a közeljövőben. Persze azért ezt akkor elég nehéz volt elképzelni. Utána életembe először kerültem olyan helyzetbe, hogy Józsival beszélgettünk.

Akkor még semmi nem volt. Azonban a szívembe nagyon betalált, amikor beszédéből kiderült, hogy az ő bemerítési Igéje az én életigém. Ez nyomot hagyott a szívembe, de az Úrtól vártam minden további lépést, hogy ha Tőle van a dolog, akkor tegye egyértelművé.

Ezt követően kaptam a Jeremiás 33:10, 11-t. „ Hallatszani fog még e helyen örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava.”

Majd innentől kezdve sorozatban kaptam az Igéket. Péld.4:9 „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból.”

Ésaiás 46:13 „Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik!” Ez nagyon sokat jelentett, ezáltal erősödött a hitem, és tudtam, hogy az Úr tudja, mit akar, és mikorra időzít. Majd a Zsidó 10-ből: „Ne dobjátok hát el bizodalmatokat amelynek nagy jutalma van, mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az ígéretet. Mert még kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az igaz ember hitből él.”

Ezek az igék elég nyomós okot adtak arra, hogy ne kételkedjek, mégis a 100%-os bizonyosság miatt újabb és újabb igéket kértem Istentől. Ő pedig ahelyett, hogy ezt a szememre hányta volna, olyan igét adott, amivel tudta, hogy végleg egyértelművé válik számomra a válasza. Ez a következő volt:

„ És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt rá: Júdáé és Izrel fiaié, az ő társaié, és végy egy másik fát, és írd ezt rá: JÓZSEFé, Efraim fája.... és tedd eggyé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én felveszem a JÓZSEF fáját, mely Efraim kezében van, és Izrael nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket őhozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy eggyé legyenek az én kezemben.” (Ezékiel 37-ből)

Hát...ez elég meggyőző volt. Majd a Habakukk 2:3-ból szólt hozzám az Úr:

„ Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal, ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el!”

Ezek után nagyon nagy biztonságot adott az Úr azáltal, hogy több olyan igét kaptam, amiben az Úr azt ígérte, hogy stabilitás jellemzi annak az útját, életét, aki Rá épít, és annak a lépései nem fognak megingani. Ha Rá épül a kapcsolatunk, s ha az életünk Benne gyökerezik, soha nem kell félnünk a bizonytalanságtól! Majd egy nagyon aktuális és valóságos üzenettel rendelkező igét ültetett a szívembe az Úr: „ Ne siettséggel gyertek ki, és ne futással menjetek, mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!” (Ézs. 52:12) Gondolhatjátok, milyen békesség és öröm töltött el...

Közben folyamatos kapcsolatban voltam az Úrral, kerestem Őt imában, nyitott, szomjas és megüresített szívvel olvastam az Igét, és a Szent Szellem újabb és újabb dolgokat világosított meg.

Egy szép napon Józsi felhívott, és azt mondta, hogy szeretne velem beszélni személyesen egy fontos dologról, s hozzá tette, hogy ez most egy kicsit hosszabb lesz. Majd elmondta azt, hogy Isten mire vezette el őt. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy többször hangsúlyozta, hogy Isten Igéje az, amit maga elé tud tartani bizonyítékként, és ha nem lenne 100%-osan bizonyos, akkor tuti, hogy nem állt volna elém. Azt is jó volt hallani, hogy meg volt abban nyugodva, hogy mivel ezt az Úr mutatta neki, ezért nem kell erőlködni, vagy előrerohanni a dolgokkal, mert Istennél minden el van készítve. Miközben beszélt teljes békesség és bizonyosság volt benne, amit érzékeltem is. Majd megbeszéltük, hogy egy bizonyos idő múlva választ adok... Azalatt az idő alatt ismét intenzíven kutattam az Úr újabb kijelentéseit, és még több megerősítést kaptam. Ami nagyon megdöbbentett az az, hogy amikor részletesebben tanulmányoztam a Józsi által kapott igéket, felismertem, hogy az Úr több esetben is ugyanazokat az igéket adta mindkettőnknek. Végül úgy tudtam Józsi elé állni, hogy a szívem tele volt Isten számos, teljesen egyértelmű és életbe vágó kijelentéseivel, amik 100%-os bizonyosságként és teljes békességként nyilvánultak meg a szívemben.

Nagyon csodálatosnak tartom azt, hogy Isten ebben a kérdésben (is) teljesen egyértelmű, kézzelfogható vezetést adott, és nem egy misztikus, megfoghatatlan ködre kell alapoznunk! Nagyon hálás vagyok azért, mert folyamatosan vezette mindkettőnk lépéseit, formálta a szívünket, és nem spórolt a bizonyíték erejű igékkel, hanem felfoghatatlan szeretetéből megmutatta az Ő jó, kedves és tökéletes akaratát, és megajándékozott az én szerető Társammal; Józsival.

Love story 1. :)

Talán azzal tudnám kezdeni a bizonyságomat, hogy Isten valóságossága igaz, és Ő kész és képes segíteni, pásztorolni, vezetni, és belenyúlni azoknak az embereknek az életébe, akik teljes szívből hisznek benne, és Jézus Krisztus által üdvösségük van, valamint törekszenek arra, hogy ennek megfelelően méltó, "gyümölcstermő" életet éljenek.

A vezetést a társválasztásban még tavaly (2009) kaptam az Úrtól, túlnyomórészt Isten igéjének megértéséből. Fontosnak látom azt, hogy Istennek a Biblián keresztül való vezetése ne mint "szent köntös" legyen az életünkben, amin keresztül a szívünk vágyait akarjuk érvényesíteni, hanem lássuk meg minden érzelem és apró motivációtól mentesen azt, hogy mi is valójában Isten akarata, terve az életünkben és higgyük el azt, hogy valóban Istennek van egy tökéletes terve a mi életünk felől is. Mikor csendességet tartottam, a vezetést én mindig akkor kaptam, amikor a szívemben az a vágy volt, hogy Istent még jobban megismerjem és nem akkor amikor az ember csak választ akar kizsigerelni Istentől és ennek szellemében olvassa az ő szent beszédét.

Az egyik ilyen alkalommal kaptam az Úrtól a Példabeszédek 5;16-20 -as verseit, amiből az éppen aktuális élethelyzetemben nemcsak pásztorolást, hanem nagyon sok ígéretet is kaptam az Úrtól. Például, hogy már ifjúkoromban ad Isten egy hozzám illő társat, akiben mindig gyönyörködni fogok. Jó azt látni és tapasztalni, hogy mivel Isten teremtette a szeretetet és a szerelmet, ezért ő tudja ezt mindig lángra lobbantani és ezért nem hiszem azt, hogy ne lenne örök szerelmem a Társam iránt. Persze mindig lesznek hullámvölgyek, de ha az ember Isten elé járul, és Isten előtt rendezi a sorait, akkor Isten belenyúl az ember életébe, és ad az ő tüzéből. (Énekek Éneke 8; 6)

Krisztivel való első "aktív" találkozásomkor (amikor úgy hosszabban beszéltünk), akkor nem Krisztinek a szépsége vagy az akkor látott pozitív értékei azok, amik megragadták a szívemet, hanem az, ahogy beszélt a Krisztusba vetett hitéről, amikor bizonyságot tett arról, hogy az ő szíve központjában nem saját maga, hanem Isten áll, és az a vágya, hogy az ő akaratát ne csak meglássa, hanem hogy kövesse is. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a kapcsolatunkban ne egymásnak legyünk a bálványai, és ne magunk vagy a másik legyen a szívünkben, hanem Krisztus. Az ember közel se tökéletes, és mindig fog az egyik a másikban csalódni, de Isten az, aki mindig volt, van és lesz, és aki Szent és Tökéletes, akiben soha nem csalódunk, és aki által van a Társam, és ez azt jelenti, hogy az életemben mindig Istennek kell az első helyen lennie, mert általa van minden, ami valójában érték az életemben, és Ő általa van Kriszti is és fordítva. Ez az úgynevezett hármas fonál, ami a Prédikátor könyve 4;9-12 -ben szerepel, ami által nem csak ezt, hanem azt is megértettem, hogy a kapcsolatunk nem visszahúzza majd a másikét, hanem Isten ígérete az, hogy egymás előrehaladására leszünk. Ez azért volt nekem nagy kijelentés, mert mind én, mind pedig a Kedvesem sokszor 110% -ban leterheltek vagyunk, és bennem volt aggódás afelől, hogy nem tudunk megállni azokban a dolgokban, amikben akkor már benne voltunk (tanulás, szolgálatok, munka, egyebek...). Persze ezek a kijelentések meg is lettek próbálva ezután, mert például, amikor államvizsgáztam és mellette ugyanúgy ment a munka és minden más, akkor nyilván egy feszített élethelyzetben muszáj az embernek szelektálni, de nem a kapcsolata rovására, és mivel Isten ezt ígérte nekünk, valóban áldássá vált az, hogy ebben az életciklusban az egymásra fordított időnkből nem adtunk lejjebb, sőt inkább felértékelődött.

A következő ige, ami már mint pecsétet helyezett a szívemre afelől, hogy valóban Kriszti az én oldalbordám az a Pál első levele a Korinthusiakhoz 11;11-12.

Fontosnak láttam azt is, hogy az életemet ebben az időszakban is olyan személyek lássák, akiknek az élete Krisztusban hiteles, és akiknek a tanácsát nem csak elfogadni tudom, hanem megtartani. Ilyen volt a Pásztorom és egyes Testvérek. Nekik a főbb lépésekről mindig számot adtam, és kerestük az Úr akaratát, és támogattak imában is.

Sok vívódással szembe kellett néznem amikor már biztos voltam, abban hogy ki lesz a társam, ilyen volt a saját magamban való alkalmatlanság érzése, bizonytalanságok a jövőre tekintve, és nagyon sok olyan probléma, amik egyszerűen meg akartak fojtani. Nagyon jó volt azt megtapasztalni akkor is, hogy Istenhez mindig lehet menekülni a problémáinkkal, és ő mindig gyámolít, megvigasztal, reménnyel és erővel tölt be, és meg is mutatja a kiutat a helyzetekből, továbbá meg is adja az ahhoz szükséges eszközöket. Jó volt azt is látni, hogy nem is saját magamban kell bíznom, hanem Istenben, hogy ő tesz alkalmassá, és a jövőm az Ő, és nem az én kezemben van biztonságban, hogy Ő mindig, és mindent meg fog adni ahhoz, hogy az életünk Őbenne előrehaladjon.

A teljes bizonyosság után már csak az volt a kérdés, hogy vajon mikor léphetek Kriszti felé. Nem akartam emberileg olyan helyzeteket generálni amikben jobb fényben tüntetném fel magamat, vagy valahogy "legyeskedjek" körülötte, hanem hittem azt, hogy Isten ennek is az Ura, és majd minden szituációt megad. Tartottam attól is azért, hogy nehogy hamarabb lépjek, mert ha "koraszülést" idézek elő, akkor csak "inkubátorozni" kellene a kapcsolatot, de ennek van egy másik véglete is persze, amikor az ember csak halogat és halogat. Isten persze válaszolt az én szükségemben a Habakuk könyve 2;1-4 -ben. Istennek a kijelentése ebben az igerészben olyan erőteljes volt számomra, hogy nagyon megrendítette a szívemet és megint betekintést nyertem abba, hogy Istennek valóban egy jó és tökéletes terve van az életem felől és reményteljes jövőt ad, azért mert szeret. Amikor Isten jelenléte leszáll és kézzelfoghatóan átjárja az embert, akkor minden addigi kétség elillan, mert Isten személye életeket megváltoztató erővel bír. Az igevers végén az Úr megint csak azt írja, hogy "az igaz ember hite által él" és ez valóban nagy kijelentés, amikor az ember minden addigi szorongását el tudja engedni, és le tudja rakni a keresztnél, és teljes bizonyosságban van afelől, hogy Isten nem csak látja az ember helyzetét (bármilyen is legyen az), hanem munkálkodik is benne, még ha az elsőnek nem is látszódik. Nagyon sok munkálkodást mi is csak utoljára láttunk meg amikor mélyebben beszélgettünk, és tényleg nagyon jó volt rácsodálkozni, hogy a társkérdésnek ebben a szakaszában mindenhol ott volt az Úr, és mind Krisztit, mind pedig engem már jóval azelőtt elkezdett formálni, mielőtt még aktualizálódott volna az egész.

Számomra a nagy lépést lelki békesség és bizonyossággal által hoztam meg. Valahogy az utóbbi időszakban csodával határos módon mindig kereszteztük egymást, függetlenül attól, hogy mi erre nagyon rásegítettünk volna, és ami még nagyon fontos volt, hogy ezek a találkozások sokkal nagyobb nyomot hagytak bennünk, mint mi azt valaha reméltük is volna. Isten akkor is ott volt és annyira megáldotta az együttlétet, hogy emberileg egyszerűen nem lehetett volna ezeket úgy alakítani, mint ahogy akkor történtek. Egy idő után persze "több volt kettőnél" a köztünk lévő viszony, és már úgymond rendezni kellett azt, hogy mi mégis akarunk- e egymástól valamit. Egyeztettünk időpontot és elmondtam Krisztinek, hogy Isten engem hogyan vezetett és persze, hogy ezekbe a találkozásokba nem mentem volna bele, hogyha nem lettem volna biztos afelől, hogy Ő lesz az én életem társa és segítője. A számadás után időpontot tűztünk ki, hogy vigyük közösen is az Úr elé, hisz egy életére és nem az életnek egy szakaszára választunk magunknak társat és persze az én 100%os bizonyosságom még csak fele az egésznek, mert ezt neki is el kell kérnie Istentől.

A Kriszti részét természetesen majd Ő leírja.

Igék:

Példabeszédek5;16-20 ...

16Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.

Énekek Éneke8;6...

6Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.

Prédikátor könyve4;9-12...

9Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

Pál első levele a Korinthusiakhoz11;11-12...

11De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.

Habakuk könyve2;1-4...

1Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. 2Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.