Love story 1. :)

Talán azzal tudnám kezdeni a bizonyságomat, hogy Isten valóságossága igaz, és Ő kész és képes segíteni, pásztorolni, vezetni, és belenyúlni azoknak az embereknek az életébe, akik teljes szívből hisznek benne, és Jézus Krisztus által üdvösségük van, valamint törekszenek arra, hogy ennek megfelelően méltó, "gyümölcstermő" életet éljenek.

A vezetést a társválasztásban még tavaly (2009) kaptam az Úrtól, túlnyomórészt Isten igéjének megértéséből. Fontosnak látom azt, hogy Istennek a Biblián keresztül való vezetése ne mint "szent köntös" legyen az életünkben, amin keresztül a szívünk vágyait akarjuk érvényesíteni, hanem lássuk meg minden érzelem és apró motivációtól mentesen azt, hogy mi is valójában Isten akarata, terve az életünkben és higgyük el azt, hogy valóban Istennek van egy tökéletes terve a mi életünk felől is. Mikor csendességet tartottam, a vezetést én mindig akkor kaptam, amikor a szívemben az a vágy volt, hogy Istent még jobban megismerjem és nem akkor amikor az ember csak választ akar kizsigerelni Istentől és ennek szellemében olvassa az ő szent beszédét.

Az egyik ilyen alkalommal kaptam az Úrtól a Példabeszédek 5;16-20 -as verseit, amiből az éppen aktuális élethelyzetemben nemcsak pásztorolást, hanem nagyon sok ígéretet is kaptam az Úrtól. Például, hogy már ifjúkoromban ad Isten egy hozzám illő társat, akiben mindig gyönyörködni fogok. Jó azt látni és tapasztalni, hogy mivel Isten teremtette a szeretetet és a szerelmet, ezért ő tudja ezt mindig lángra lobbantani és ezért nem hiszem azt, hogy ne lenne örök szerelmem a Társam iránt. Persze mindig lesznek hullámvölgyek, de ha az ember Isten elé járul, és Isten előtt rendezi a sorait, akkor Isten belenyúl az ember életébe, és ad az ő tüzéből. (Énekek Éneke 8; 6)

Krisztivel való első "aktív" találkozásomkor (amikor úgy hosszabban beszéltünk), akkor nem Krisztinek a szépsége vagy az akkor látott pozitív értékei azok, amik megragadták a szívemet, hanem az, ahogy beszélt a Krisztusba vetett hitéről, amikor bizonyságot tett arról, hogy az ő szíve központjában nem saját maga, hanem Isten áll, és az a vágya, hogy az ő akaratát ne csak meglássa, hanem hogy kövesse is. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a kapcsolatunkban ne egymásnak legyünk a bálványai, és ne magunk vagy a másik legyen a szívünkben, hanem Krisztus. Az ember közel se tökéletes, és mindig fog az egyik a másikban csalódni, de Isten az, aki mindig volt, van és lesz, és aki Szent és Tökéletes, akiben soha nem csalódunk, és aki által van a Társam, és ez azt jelenti, hogy az életemben mindig Istennek kell az első helyen lennie, mert általa van minden, ami valójában érték az életemben, és Ő általa van Kriszti is és fordítva. Ez az úgynevezett hármas fonál, ami a Prédikátor könyve 4;9-12 -ben szerepel, ami által nem csak ezt, hanem azt is megértettem, hogy a kapcsolatunk nem visszahúzza majd a másikét, hanem Isten ígérete az, hogy egymás előrehaladására leszünk. Ez azért volt nekem nagy kijelentés, mert mind én, mind pedig a Kedvesem sokszor 110% -ban leterheltek vagyunk, és bennem volt aggódás afelől, hogy nem tudunk megállni azokban a dolgokban, amikben akkor már benne voltunk (tanulás, szolgálatok, munka, egyebek...). Persze ezek a kijelentések meg is lettek próbálva ezután, mert például, amikor államvizsgáztam és mellette ugyanúgy ment a munka és minden más, akkor nyilván egy feszített élethelyzetben muszáj az embernek szelektálni, de nem a kapcsolata rovására, és mivel Isten ezt ígérte nekünk, valóban áldássá vált az, hogy ebben az életciklusban az egymásra fordított időnkből nem adtunk lejjebb, sőt inkább felértékelődött.

A következő ige, ami már mint pecsétet helyezett a szívemre afelől, hogy valóban Kriszti az én oldalbordám az a Pál első levele a Korinthusiakhoz 11;11-12.

Fontosnak láttam azt is, hogy az életemet ebben az időszakban is olyan személyek lássák, akiknek az élete Krisztusban hiteles, és akiknek a tanácsát nem csak elfogadni tudom, hanem megtartani. Ilyen volt a Pásztorom és egyes Testvérek. Nekik a főbb lépésekről mindig számot adtam, és kerestük az Úr akaratát, és támogattak imában is.

Sok vívódással szembe kellett néznem amikor már biztos voltam, abban hogy ki lesz a társam, ilyen volt a saját magamban való alkalmatlanság érzése, bizonytalanságok a jövőre tekintve, és nagyon sok olyan probléma, amik egyszerűen meg akartak fojtani. Nagyon jó volt azt megtapasztalni akkor is, hogy Istenhez mindig lehet menekülni a problémáinkkal, és ő mindig gyámolít, megvigasztal, reménnyel és erővel tölt be, és meg is mutatja a kiutat a helyzetekből, továbbá meg is adja az ahhoz szükséges eszközöket. Jó volt azt is látni, hogy nem is saját magamban kell bíznom, hanem Istenben, hogy ő tesz alkalmassá, és a jövőm az Ő, és nem az én kezemben van biztonságban, hogy Ő mindig, és mindent meg fog adni ahhoz, hogy az életünk Őbenne előrehaladjon.

A teljes bizonyosság után már csak az volt a kérdés, hogy vajon mikor léphetek Kriszti felé. Nem akartam emberileg olyan helyzeteket generálni amikben jobb fényben tüntetném fel magamat, vagy valahogy "legyeskedjek" körülötte, hanem hittem azt, hogy Isten ennek is az Ura, és majd minden szituációt megad. Tartottam attól is azért, hogy nehogy hamarabb lépjek, mert ha "koraszülést" idézek elő, akkor csak "inkubátorozni" kellene a kapcsolatot, de ennek van egy másik véglete is persze, amikor az ember csak halogat és halogat. Isten persze válaszolt az én szükségemben a Habakuk könyve 2;1-4 -ben. Istennek a kijelentése ebben az igerészben olyan erőteljes volt számomra, hogy nagyon megrendítette a szívemet és megint betekintést nyertem abba, hogy Istennek valóban egy jó és tökéletes terve van az életem felől és reményteljes jövőt ad, azért mert szeret. Amikor Isten jelenléte leszáll és kézzelfoghatóan átjárja az embert, akkor minden addigi kétség elillan, mert Isten személye életeket megváltoztató erővel bír. Az igevers végén az Úr megint csak azt írja, hogy "az igaz ember hite által él" és ez valóban nagy kijelentés, amikor az ember minden addigi szorongását el tudja engedni, és le tudja rakni a keresztnél, és teljes bizonyosságban van afelől, hogy Isten nem csak látja az ember helyzetét (bármilyen is legyen az), hanem munkálkodik is benne, még ha az elsőnek nem is látszódik. Nagyon sok munkálkodást mi is csak utoljára láttunk meg amikor mélyebben beszélgettünk, és tényleg nagyon jó volt rácsodálkozni, hogy a társkérdésnek ebben a szakaszában mindenhol ott volt az Úr, és mind Krisztit, mind pedig engem már jóval azelőtt elkezdett formálni, mielőtt még aktualizálódott volna az egész.

Számomra a nagy lépést lelki békesség és bizonyossággal által hoztam meg. Valahogy az utóbbi időszakban csodával határos módon mindig kereszteztük egymást, függetlenül attól, hogy mi erre nagyon rásegítettünk volna, és ami még nagyon fontos volt, hogy ezek a találkozások sokkal nagyobb nyomot hagytak bennünk, mint mi azt valaha reméltük is volna. Isten akkor is ott volt és annyira megáldotta az együttlétet, hogy emberileg egyszerűen nem lehetett volna ezeket úgy alakítani, mint ahogy akkor történtek. Egy idő után persze "több volt kettőnél" a köztünk lévő viszony, és már úgymond rendezni kellett azt, hogy mi mégis akarunk- e egymástól valamit. Egyeztettünk időpontot és elmondtam Krisztinek, hogy Isten engem hogyan vezetett és persze, hogy ezekbe a találkozásokba nem mentem volna bele, hogyha nem lettem volna biztos afelől, hogy Ő lesz az én életem társa és segítője. A számadás után időpontot tűztünk ki, hogy vigyük közösen is az Úr elé, hisz egy életére és nem az életnek egy szakaszára választunk magunknak társat és persze az én 100%os bizonyosságom még csak fele az egésznek, mert ezt neki is el kell kérnie Istentől.

A Kriszti részét természetesen majd Ő leírja.

Igék:

Példabeszédek5;16-20 ...

16Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.

Énekek Éneke8;6...

6Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.

Prédikátor könyve4;9-12...

9Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

Pál első levele a Korinthusiakhoz11;11-12...

11De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.

Habakuk könyve2;1-4...

1Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. 2Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.