Már hosszú évek óta imádkoztam azért a férfiért, akit Isten nekem teremtett. Nem tudtam, hogy ki lesz az, és abszolút nem is akartam tippelgetni, vagy sakkozni a lehetőségekkel. Teljesen az Úrra akartam bízni ezt a kérdést, és teljes szívemből azért imádkoztam Istenhez, hogy azt vezesse elém, aki az Ő tökéletes akarata szerint való társ. Nem akartam, hogy befolyásoljanak a saját gondolataim, érzéseim. Tudtam, hogy nekem az lesz a legjobb, ha megismerem a szerető Mennyei Atyám akaratát, aki sokkal jobban ismer engem, mint én magamat illetve aki sokkal jobbat alkotott nekem társként, mint amit valaha el tudnék magamnak képzelni. Teljesen biztos voltam ebbe, mivel tudtam azt, hogy Ő teremtett mindkettőnket, Ő formálta meg a szívünket, a benne rejlő vágyakat, a közös vonásokat, a közös érdeklődési kört, a hasonló gondolkodást.
A társkérdés kapcsán nyilvánvalóan izgatottan várja az ember azt, hogy Isten kit tervezett neki.
Én nagyon fontosnak látom azt, hogy töretlen bizalommal várjon az ember tudva azt, hogy Isten nem felejtette el, hanem nagyon is jól tudja az időzítést, és egy másodpercet sem késik a szabadítással. Részemről nagyon örülök, hogy nem akartam kombinálni még gondolati szinten sem a lehetőségekkel. Habár sokszor rámtört a magány érzése, és többször szembesültem azzal, hogy míg körülöttem szinte mindenhol párocskák forgolódnak, én egyedül vagyok. De ezektől az érzésektől és gondolatoktól függetlenül egyre szilárdabban hittem abban, hogy nem nekem kell megszereznem az „emberemet”, nem kell mások által alkalmazott figyelemfelkeltési technikákat alkalmaznom, hanem nyugodtan rábízhatom magam Istenre, mert ha teljesen egyedül is élnék egy lakatlan szigeten, az Úr akkor is oda tudná vezetni elém a társamat. És annyira jó volt erre támaszkodni, és tudni azt, hogy a dolgok először természetfeletti szinten dőlnek el. Isten cselekszik!
És nagyon jó volt megtapasztalni és tudni azt, hogy mindketten úgy kaptuk Istentől a vezetést, hogy a szívünk független volt. Azt akartuk megismerni, hogy mi Isten akarata, és nem a saját elképzelésünkre akartuk ráerőltetni Isten áldását.
Nagyon jó volt megtapasztalni a nagy és a kisebb dolgokban is, hogy Isten teljesen egyértelműen megmutatta az Ő tervét arra nézve, hogy kettőnket egymásnak teremtett. Rengeteg minden összevágott: Igék, körülmények, egymás gondolkodásának megismerése, közös elhívás, elképzelések, célok, hobbyk, stb.
Nekem nagyon sokat jelentett az, hogy Isten vezetését világosa meglássam ezen a területen, mert tényleg ezt a döntést csak az Úrra akartam alapozni, s azt akartam, hogy az Ő általa kijelölt személy legyen egyedül az, aki potenciálisan szóba jöhet. Nagyon jó volt azt megtapasztalni, hogy amilyen szomjas voltam az Úr egyértelmű vezetésére, olyan világosan és félreérthetetlenül mutatta meg az akaratát. Az az Ige vált ekkor valósággá az életemben, ami a 136.zsolt.-ban található: „És vezérelte népét a pusztában, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Ilyen téren valóban pusztában időzött az életem, viszont az volt bennem, hogy a pusztai időszak soha vissza nem térő lehetőség a fejlődésre, s arra, hogy még jobban megismerjem Istent és az Ő akaratát. És Ő vezetett ebben az időszakban is, nem hagyott magamra, hanem megmutatta, kit teremtett nekem társul.
Az utóbbi időben nem a társkérdésre összpontosítottam, hanem teljesen az Úrban akartam meggyökerezni, s növekedni Isten megismerésében és a szolgálatban. Imában őszintén kitártam a szívem az Úr előtt, és elmondtam Neki, hogy ha Ő úgy tervezte, hogy ne menjek férjhez, akkor a szívemmel ráállok, és mindent Isten munkájába fektetek. Emellett nagyon azt kértem az Úrtól, hogy az Ő tökéletes akaratát valósítsa meg az életemben! Az Úrral akartam kettesben sok időt tölteni, és a Vele való kapcsolatban növekedni. Egyszer csak a következő Igét kaptam a Jeremiás 32-ből:
„És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek. És adok nekik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk nekik és az ő fiaiknak őutánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük... és örvendezem bennük, ha jót cselekedhetek velük!”
Amikor ezen az Igén keresztül szólított meg Isten, annyit biztosan tudtam, hogy ez valóban tőle van, nem csak én képzelem be, illetve azt is tudtam, hogy a társkérdésre vonatkozik, és nem több évtized múlva lesz aktuális, hanem relatíve a közeljövőben. Persze azért ezt akkor elég nehéz volt elképzelni. Utána életembe először kerültem olyan helyzetbe, hogy Józsival beszélgettünk.
Akkor még semmi nem volt. Azonban a szívembe nagyon betalált, amikor beszédéből kiderült, hogy az ő bemerítési Igéje az én életigém. Ez nyomot hagyott a szívembe, de az Úrtól vártam minden további lépést, hogy ha Tőle van a dolog, akkor tegye egyértelművé.
Ezt követően kaptam a Jeremiás 33:10, 11-t. „ Hallatszani fog még e helyen örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava.”
Majd innentől kezdve sorozatban kaptam az Igéket. Péld.4:9 „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból.”
Ésaiás 46:13 „Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik!” Ez nagyon sokat jelentett, ezáltal erősödött a hitem, és tudtam, hogy az Úr tudja, mit akar, és mikorra időzít. Majd a Zsidó 10-ből: „Ne dobjátok hát el bizodalmatokat amelynek nagy jutalma van, mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az ígéretet. Mert még kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az igaz ember hitből él.”
Ezek az igék elég nyomós okot adtak arra, hogy ne kételkedjek, mégis a 100%-os bizonyosság miatt újabb és újabb igéket kértem Istentől. Ő pedig ahelyett, hogy ezt a szememre hányta volna, olyan igét adott, amivel tudta, hogy végleg egyértelművé válik számomra a válasza. Ez a következő volt:
„ És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt rá: Júdáé és Izrel fiaié, az ő társaié, és végy egy másik fát, és írd ezt rá: JÓZSEFé, Efraim fája.... és tedd eggyé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én felveszem a JÓZSEF fáját, mely Efraim kezében van, és Izrael nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket őhozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy eggyé legyenek az én kezemben.” (Ezékiel 37-ből)
Hát...ez elég meggyőző volt. Majd a Habakukk 2:3-ból szólt hozzám az Úr:
„ Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal, ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el!”
Ezek után nagyon nagy biztonságot adott az Úr azáltal, hogy több olyan igét kaptam, amiben az Úr azt ígérte, hogy stabilitás jellemzi annak az útját, életét, aki Rá épít, és annak a lépései nem fognak megingani. Ha Rá épül a kapcsolatunk, s ha az életünk Benne gyökerezik, soha nem kell félnünk a bizonytalanságtól! Majd egy nagyon aktuális és valóságos üzenettel rendelkező igét ültetett a szívembe az Úr: „ Ne siettséggel gyertek ki, és ne futással menjetek, mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!” (Ézs. 52:12) Gondolhatjátok, milyen békesség és öröm töltött el...
Közben folyamatos kapcsolatban voltam az Úrral, kerestem Őt imában, nyitott, szomjas és megüresített szívvel olvastam az Igét, és a Szent Szellem újabb és újabb dolgokat világosított meg.
Egy szép napon Józsi felhívott, és azt mondta, hogy szeretne velem beszélni személyesen egy fontos dologról, s hozzá tette, hogy ez most egy kicsit hosszabb lesz. Majd elmondta azt, hogy Isten mire vezette el őt. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy többször hangsúlyozta, hogy Isten Igéje az, amit maga elé tud tartani bizonyítékként, és ha nem lenne 100%-osan bizonyos, akkor tuti, hogy nem állt volna elém. Azt is jó volt hallani, hogy meg volt abban nyugodva, hogy mivel ezt az Úr mutatta neki, ezért nem kell erőlködni, vagy előrerohanni a dolgokkal, mert Istennél minden el van készítve. Miközben beszélt teljes békesség és bizonyosság volt benne, amit érzékeltem is. Majd megbeszéltük, hogy egy bizonyos idő múlva választ adok... Azalatt az idő alatt ismét intenzíven kutattam az Úr újabb kijelentéseit, és még több megerősítést kaptam. Ami nagyon megdöbbentett az az, hogy amikor részletesebben tanulmányoztam a Józsi által kapott igéket, felismertem, hogy az Úr több esetben is ugyanazokat az igéket adta mindkettőnknek. Végül úgy tudtam Józsi elé állni, hogy a szívem tele volt Isten számos, teljesen egyértelmű és életbe vágó kijelentéseivel, amik 100%-os bizonyosságként és teljes békességként nyilvánultak meg a szívemben.
Nagyon csodálatosnak tartom azt, hogy Isten ebben a kérdésben (is) teljesen egyértelmű, kézzelfogható vezetést adott, és nem egy misztikus, megfoghatatlan ködre kell alapoznunk! Nagyon hálás vagyok azért, mert folyamatosan vezette mindkettőnk lépéseit, formálta a szívünket, és nem spórolt a bizonyíték erejű igékkel, hanem felfoghatatlan szeretetéből megmutatta az Ő jó, kedves és tökéletes akaratát, és megajándékozott az én szerető Társammal; Józsival.
A terhesség idején a kismamák szervezete biológiai és pszichológiai értelemben is felkészül az új jövevény fogadására, számukra ez a korszak nagy és izgalmas változásokat tartogat. Emiatt ilyentájt a leendő édesapák szerepe is kezd átalakulni. Már ekkortól kezdve fontos, hogy miként kezelik ezt az új helyzetet, hiszen a kismamát érő stressz negatív hatással lehet a magzat fejlődésére. A gondok megbeszélésével és a feladatok megosztásával ez a stressz csökkenthető, ami nem csak a születendő kisbabára, de a pár tagjaira is jótékony hatással van. Az apa segíthet többek közt fokozott figyelmességével, és ha van, a többi gyerek ellátásával. Bár ilyenkor gyakran nagyobb a leendő apuka anyagi felelőssége, hiszen a kismama vagy a kisgyerekes édesanya nem tud dolgozni, a beszélgetés, a törődés ugyanolyan fontos marad egy nő számára, mint korábban, ezért erre is fontos időt szakítani.